2019. január 27., vasárnap

B. A. Paris - Zárt ajtók mögött

Elsőnek ezt a könyvet választottam, nem véletlenül. Az olvasása után gondoltam először arra hogy blogot kéne indítanom ahol kifejtem a véleményem. Hogy miért is? Máris elmondom:

Képtalálat a következőre: „zárt ajtók mögött”"Mindenki ismer olyan párokat, mint Jack és Grace. Jack jóképű és gazdag, Grace bájos és elegáns. Kedveljük őket, még ha nem is áll szándékunkban.
És szeretnénk Grace-t jobban is megismerni.

Csakhogy ez nem is olyan egyszerű, ugyanis Jack és Grace elválaszthatatlanok.
Van, aki ezt igaz szerelemnek nevezné. Mások talán feltennék a kérdést, hogy Grace miért nem veszi fel soha a telefont. Vagy miért nem lehet vele beülni valahova egy kávéra, jóllehet nem dolgozik. És hogy marad olyan sovány, noha rafinált fogások sorát főzi? És vajon miért van rács az egyik hálószoba ablakon?"

Izgi fülszöveg, jó jellemzések. Örömmel álltam neki olvasni, bár ez a lelkesedés hamar alábbhagyott.

Történet:
Szerintem a cím és a fülszöveg alapján egyértelmű hogy mire számítson az ember, egy nem egészséges, pusztító kapcsolatra, testi-lelki terrorra, vagy legalábbis hasonlókra.
Tehát egy ilyen elképzeléssel álltam neki a könyvnek, de nagyot kellett csalódnom. Először is Jack és Grace találkozása már klisés volt, gazdag, elbűvölő pasi, lehengerlő személyiség, a munkájában nagy elismerésnek örvend, romantikus, a beteg kishúggal is jól bánik. Micsoda véletlen hogy az egyszerű kis Grace beleszeret, mindenben rá hagyatkozik, és elég hamar összeköti vele az életét. Mit ad Isten, természetesen itt elkezdődnek a bajok.
Ezek után ugye mire is számít az ember, hát természetesen arra, hogy jön a terror, félelem, szenvedés, ami eleinte így is történik, Jack elkezdi kimutatni a foga fehérjét. Viszont számomra innentől kezdett lapossá válni az egész történet, mivel tettei kiszámíthatóak voltak, egyáltalán nem volt olyan mértékű a testi-lelki bántalmazás amire az előzetes tájékozódás után számítottam, Grace erre adott reakciói szintén előre láthatóak voltak, bár a vége felé sikerült neki kicsit előre gondolkodni, ami Jacket meg is lepi, engem viszont kevésbé, ennyi jellemfejlődést azért vártam, többet nem is kaptam.

Megoldás:
A barátok értelemszerűen érzékelik hogy valami nem 100-as, de csak egy újdonsült barátnő érdeklődik erőteljesebben Grace iránt, természetesen sikertelenül. A könyv végén ő lesz az aki segít Gracenek kicsit összeszedni magát és a gondolatait a történtek után, véleményem szerint erősen sejtette mi folyik a háttérben. A könyv felénél ért az egyetlen pozitív meglepetés: a siker kulcsát a fogyatékos kishúg nyújtja, aki a könyvben szerintem végig sokkal határozottabb, céltudatosabb mint a nővére. Grace így, hogy a megoldás konkrétan az ölébe hullott, egy viszonylag épkézláb tervet sikerült összehozzon, meg is valósította, és többé-kevésbé minden úgy is történt ahogy megtervezte, a végkimenetel számára mindenképp pozitív volt.

Vélemény:
A könyv a nagy beharangozás, és ömlengés ellenére számomra nem hozta a várt élményt. Én pszichológiai thriller néven valamilyen lélektani hatást vártam volna ettől a könyvtől, amit nem kaptam meg. Kicsit sem nyomasztott, nem féltem, nem tudtam együttérezni túlzottan az áldozattal sem. A történet a maga módján érdekes, jó témát dolgoz fel, de rosszul.
Lehet csak azért érzem ennyire laposnak mivel olvastam már a műfajban igazán jó könyvet ez előtt, így itt is azokat az érzéseket vártam.

Összességében:
Egy 5-ös skálán tőlem a könyv a 3-as minősítést kapja, nem hozta a várt izgalmat, de rosszabbat is olvastam már ennél.

Ajánlás: Azoknak ajánlom, akik nem azért olvasnak ilyen műfajú könyvet hogy borzongjanak, féljenek, és vegyes érzelmekkel haladjanak előre olvasás közben. Azoknak akik még nem állnak készen igazán nyomasztó könyveket olvasni és csak ismerkedni akarnak az érzéssel, illetve akik kifejezetten szeretik ezt a mérgező kapcsolat, bántalmazás, mint témakört.

Ha a negatív véleményem ellenére is érdekel a könyv, akkor jó olvasást!
Mirus

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése